Hiperaktív? Vagy csak aktív?

"Ez a gyerek hiperaktív" - mondjuk rá sokszor azokra a kisgyermekekre, akik - valamilyen szubjektív mérce szerint - túlontúl mozgékonyak, állandóan szaladgálnak, nem tudnak a fenekükön megülni. De vajon tényleg minden ilyen gyerek hiperaktív? Hol húzódik a választóvonal az életkorból adódó normális mozgékonyság és a hiperaktivitás között?

Nem árt jóelőre tisztázni: hiperaktivitás alatt olyan fokozott és túlzott mozgásos aktivitást értünk, amely a gyermek fejlettségének nem megfelelő, vagyis életkorának elvárt viselkedéses kontrolljait nem tudja működtetni.

Kisgyermekkorban a testi és lelki fejlődés egyik alapfeltétele a mozgás, hiszen felfedezni, kipróbálni, megismerni csak aktív cselekvéseken keresztül tud egy kisgyermek. A fokozott mozgásigény és az erre való késztetés tehát normális fejlődési sajátosság.

A hiperaktivitás jellemző tünetei viszont már csecsemőkorban is észlelhetőek. A vezető tünet az alvászavar - a baba nehezen és keveset alszik. Emellett esetleg sokat sír, nehezen vagy nem alakul ki nála a napi rutin. A pszichomotoros fejlődés is más, szokatlan az üteme és a menete: a gyermek gyorsan, nem szokványos sorrendben fejlődik, kimaradnak vagy felcserélődnek nála fejlődési szakaszok (pl. kimarad a mászás, járáskor már rögtön fut).
Néha megkésett a beszédfejlődés is, de emellett mégis ügyes kommunikációs képesség jellemző rájuk. 2-3 évesen már látványos az átlagtól eltérő mozgásos aktivitás és a nehezen kezelhető dacosság.

A hiperaktív gyermekeknél már az óvódában alkalmazkodási nehézségek jelentkeznek, mivel a kudarcot nehezen tűrik, és ettől agresszívvá válhatnak. Heves érzelmi és indulati reakcióik vannak. A nagycsoportra - mivel ez az év iskolaelőkészítőként is működik - nagyjából nyilvánvalóvá válik, hogy a gyermeknek nehezére esik az egyhelyben maradás a feladatmegoldás idejére - ez később az iskolában komoly nehézségeket okozhat.

A hiperaktív gyermek nagyon nagy terhet ró a családra, többet és máshogyan kell foglalkozni vele - ez idővel nyilvánvalóvá válik a környezet számára.

hirdetés

Hogyan ismeri fel a szülő a hiperaktivitást?

Ha az alábbi viselkedésformák jellemzőek gyermeke napi tevékenységére, akkor érdemes szakemberhez* fordulnia, mert lehet, hogy a kicsi hiperaktív:

- Nem tud egy helyben megülni.
- Rohangál, ugrál olyan helyzetekben is, amikor nem helyén való.
- Folyton izeg-mozog, babrál, esetleg sokat beszél.
- Nehézségei vannak a nyugodt és önálló játéktevékenységgel.
- Alvásproblémák jelentkeznek nála: későn és nehezen alszik el.
- Dacos.

A felismerést nehezítheti, ha hiperaktív felnőtt van a családban, mert így a kisgyermekkori eltérések - a családban tapasztalható tempó miatt - nem tűnnek jelentőségteljesnek. Az is lehet, hogy a szülők is hasonló problémákkal kapcsolatos gyermekkori emlékeket őriznek, ezért nem tulajdonítanak a tüneteknek nagyobb jelentőséget.
Legkésőbb azonban kisiskoláskorban a nehézségek megkerülhetetlenné válnak, érdemes ezért már óvodáskorra tisztázni a helyzetet és megkezdeni a terápiát, mert így fel lehet készülni az iskolában jelentkező nehézségekre.

*A pontos diagnózis felállításában a kerületi nevelési tanácsadók segíthetnek, és klinikai gyermekpszichológus és gyermekpszichiáter állapítja meg, hogy valóban fenn áll-e a hiperaktivitás.

Müller Zsófia
Kikötő pszichológiai rendelő