Címkék: anyák napja, anyaszerep, Székely András

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Így írt a szépszavú erdélyi magyar költő, Dsida Jenő (hogy ne egy túlságosan gyakran idézett verset említsünk). Hiszen minden év májusának első vasárnapján megünneplik nálunk azokat az asszonyokat, akik gyereket szültek vagy neveltek. Főleg a gyerekek, mert végül is Ádámot és Évát kivéve mindenki "anyaszülte", ahogy Arany János mondta. Azt hihetnénk, ez a legrégebbi ünnep a világon…

Az élet ennél bonyolultabb. Az Anyák napja modern ünnep, amely nagyjából száz esztendeje hivatalos. Ám ugyanakkor ősi
is. (Az ősi istenanyákról itt olvashat.)

A régi, "patriarchális" ókori és középkori
világ egyszerűen a nő kötelességének tekintette, hogy férjhez menjen, és ha feleségül vették, gyereket szüljön. Anyának lenni tehát önmagában még korántsem volt dicsőség. Az anyák ünneplése csak később kezdődött.

Az ünnep krónikája

A polgári társadalom felé haladó Angliában, Shakespeare idejében a szegényebb lányok cselédnek álltak polgári házaknál, többnyire családjuktól messze. A vasárnap számukra nem annyira pihenést, mint inkább másfajta kötelességet jelentett, de szokás lett, hogy a húsvétot követő negyedik vasárnapon a lányok egy szabadnapot kaptak, és meglátogathatták édesanyjukat. Sőt, még azt is megengedték nekik, hogy valamilyen süteményt készítsenek neki. Ez persze csak amolyan cselédlány mamájának való sütemény volt… Az ünnepet igazán a találkozás lehetősége jelentette. (Egyáltalán, az angolok, akik ma Nigella és Jamie konyháját csodálják a televízióban és utánozzák otthon, az 1960-as évekig nem arról voltak híresek, hogy a franciákhoz hasonlóan értékelik a finom ételt. Sőt, ínyencnek lenni szinte illetlenségnek számított.)

Az Egyesült Államokban először 1872-ben ünnepelték Bostonban az Anyák napját, majd 1905 után a methodista prédikátorcsaládból való philadelphiai Ann Jarvis megpróbálta az anyák napját nemzeti ünneppé nyilváníttatni. Az Egyesült Államokban korántsem "kisegyház" a methodista. Hívei támogatták, és 1914-ben Woodrow Wilson elnök minden május második vasárnapját hivatalos ünneppé nyilvánította. (Ettől függetlenül, nálunk – és például Portugáliában – a május 1-sejét követő első vasárnap lett Anyák napja, míg Franciaországban és Svédországban az utolsó májusi vasárnap az ünnep.)

hirdetés

Az Anyák napját persze pártolták a virágkereskedők, üdvözlőlap-készítők és ajándékkereskedők is… Anglián, Svájcon és Skandinávián keresztül terjedt a szokás Közép-Európa felé. 1922 után magáévá tette az eszmét a "német birodalmi virágárusok szövetsége", majd 1924-ben az osztrák cserkészmozgalom, és szokás szerint őket követte Magyarország. 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet, a Mária-tisztelet májusi hagyományaival összekapcsolva. 1928-ban már kultuszminiszteri rendelet tette hivatalos iskolai ünnepéllyé az Anyák napját Magyarországon. A katolikus többségű országban ez a nap Mária tiszteletéhez kapcsolódott.

A csak részben katolikus, inkább evangélikus, azonkívül általában világiasabb felfogású, s egyben háborúra készülő Németországban viszont a Muttertag, az Anyák napja a minél több behívható állampolgárnak életet adó asszonyokat ünnepelte. 1939-ben, a II. világháború kezdetén hárommillió német anyának volt négy vagy több gyermeke. Ők kitüntetést kaptak. 1942-ben már az állami ünnepségen adták át a horogkereszttel díszített kereszteket Hitler nevében. A kitüntetett anyák három évvel később romokat takarítottak, és gyászolták vagy hazavárták férjeiket és fiaikat.

Ugyanakkor viszont Sztálin Szovjetuniójában is kitüntették a sokgyermekes anyákat a Hős Anya jelvénnyel. Ám ott ehhez nem kevesebb, mint tíz gyereket kellett a világra hozni…

Az "igazi anya"

Az anya mindig is biztos pont volt. Mater semper certa est, mondja a római jog, amely máig például szolgál. Igaz, a modern világ elvileg ismeri a mesterséges megtermékenyítést is, amikor más a petesejtet érlelő "biológiai anya", és más, aki felneveli a gyereket. Sőt: már a bibliai kor is ismerte ennek ősi változatát, amikor a szolgáló a meddő feleség helyett hordta ki az apa gyermekét. Így született Jákob két fia, Dán és Naftáli Bilhától, a szolgálótól a hosszú időn át meddő Ráchel helyett. (Teremtés Könyve, 30. 3-8.) A Biblia egy másik története (Királyok I. könyve, 3, 16-27.) arról szól, hogy az anyai szív mindenképp a gyerek javát akarja – amikor két, egy házban lakó asszony vitázik, melyikük gyereke halt meg, az igazi anya inkább lemond az életben maradt gyerekről, csak ne essen baja, amikor a király azt javasolja, "felezzék meg" karddal a gyereket a két "igénylő" között.

Bertolt Brecht, a XX. század első felében élt német író elbeszélésben, majd remek színdarabban (A kaukázusi krétakör) írta meg, hogy éppenséggel nevelőanya is lehet "igazi" – a vele való kapcsolat során a gyerek iránt kialakuló szeretet erősebb kötelék lehet a szülés által létrejött biológiai kapcsolatnál.

Nicolas Poussin - Salamon ítélete, 1649 (Louvre)

Ajándékozunk, ha kell, ha nem

Lehet szeretni vagy nem szeretni, de az ajándékozás szokása komoly társadalmi és gazdasági tényező. Alkalmas arra, hogy összekapcsolja a társadalom tagjait, és vannak sokan, akik keresni tudtak és tudnak az emberek ajándékozási szokásain. Lett légyen az vallási vagy társadalmi ünnep, Mikulás, Karácsony, húsvéti nyuszi vagy Anyák napja. Az ajándék egyfelől kiváló módja annak, hogy örömet szerezzünk azoknak, akiket szeretünk. És arra is alkalmas (valljuk be), hogy csillapítsuk az időnként megszólaló lelkiismeretet: nem törődünk eleget azokkal, akiket egyébként valóban szeretünk… Csak épp nincs rá időnk. Akár anyákról, akár gyerekekről van szó.

A legelegánsabb csokoládék gyártói sem riadnak vissza attól, hogy termékeiket nyíltan kínálják mint a lelkiismeret csillapításának alkalmas eszközét. De nem árt, ha tudjuk, az időt igénylő olcsó törődésért többnyire hálásabbak a gyerekek, mint a drága ajándékért. Az anyák pedig… nekik olyan a természetük, hogy nem csupán hálásak mindenért, hanem kiválóan tudnak mentséget találni arra is, ha a felnőtt vagy még kicsi gyerek elfeledkezik róluk.