Minél fiatalabb korban érdemes elkezdeni a nyelvtanulást

Beszédfejlesztő tanári szakos hallgató vagyok; szeretnék reflektálni a fenti cikkre.
Azzal egyetértek, hogy ha 13 éves kor előtt kezdjük el valamely idegen nyelv tanulását, akkor biztosabb tudásra tehetünk szert. Természetesen jó ha társul hozzá kitartás és sok-sok gyakorlás. DE!!!

Véleményem szerint nem éppen jó az a tendencia, hogy sok szülő már 2 éves korban beíratja gyermekét angol tanfolyamokra. Teljesen lényegtelen, hogy játszva, énekelve, mozogva tanulnak-e itt a gyermek.
Életkori sajátossága a gyermekeknek, hogy minél több spontán játékra és sok mozgásra van szükségük. Nem attól lesz valakiből értelmes felnőtt, hogy már 2 éves korától úgy néznek ki napjai, mint egy üzletembernek. Az iskola így is felborítja a gyermek kialakult rendjét, automatikusan zsúfoltabb lesz a napjuk.
Mikor óvodapedagógusi képzésben vettem részt, lehetőségem volt óvodában hospitálni. Volt egy négy éves kislány, akinek beszéde rendkívül nehezen volt érthető. Kiderült, hogy szülei hetente többször járatták magán angol tanárhoz. Ennek a kislánynak valóban erre volt szüksége???
Természetes, hogy a cégek nem fogják negatív - példával és marketinggel alátámasztani hangoztatott elvüket, miszerint minél hamarabb korban kezdjük el taníttatni a gyermeket egy idegen nyelvre.
Azt tanácsolom, hogy minél hamarabb kezdjünk inkább játszani a csemetékkel. Gondoskodásra, szeretetre, játékra és meseolvasásra sokkal nagyobb szükségük van.

Néhány kiragadott idézettel alátámasztom gondolatomat. Leginkább nyelvészek kutatásait hívtam segítségül:

„Az írott nyelv megtanulása alapvetően a megfelelő, életkori beszédészlelés és beszédmegértés függvénye (például: Schulte-Könte et al., 1999). Az esetleges elmaradások korlátozzák, sok esetben lehetetlenné teszik az olvasás és írás megtanulását, készségszintű alkalmazását, és kihatnak az idegen nyelv(ek) birtokba vételére is. Fontos tehát pontosan ismernünk az óvodás, illetve az iskolába lépő gyermekek beszédpercepciós szintjét, mert ez hatással lehet iskolai előmenetelükre, a tanulási folyamatra, valamint a fejlesztés irányára.”
/Olvasható a Magyar Tudomány, 2007/02 számában; Gósy Mária és Horváth Viktória cikke/

„A jó beszédmegértési képesség az idegen nyelv tanulásához is elengedhetetlen, mert ennek hiányában a nyelvtanulás is nehezebb.”
/Lehet olvasni Az anyanyelvi és idegen nyelvi beszédfeldolgozás összefüggései című tanulmányban, melyet Boldizsár Boglárka írt/

„A gyermek egy bizonyos életkorig sajátítja el anyanyelvét. Ezt az életkort biológiai sorompónak nevezik, s hat-hét éves korra tehető. Egy második biológiai sorompó is létezik, ez tíz-tizenhárom éves korra tehető: ez az a határ, mely alatt egy második — idegen — nyelv nagy valószínűséggel akcentusmentesen tanulható meg. Ez a két biológiai sorompó feltétlenül felhívja a figyelmet az első iskolai évek jelentőségére, pótolhatatlan tevékenységére….
Négy- és hatéves kor között lényegében kiépül a nyelvtani rendszer.”
/Írja Adamikné Jászó Anna/

„Méréseink során az is igazolódott, hogy e kölcsönhatás eredményeképpen az anyanyelvi beszédészlelés és beszédmegértés fejlettsége valóban befolyásolja a gyermekek ugyanezen képességeit az idegen nyelven. Az eredmények arra is rámutatnak, hogy az anyanyelvi percepciós képességek szintje elsősorban akkor van hatással az idegen nyelviekre, ha a gyermek anyanyelvén sem rendelkezik megfelelő minőségű beszédészlelési, beszédmegértési és lexikális hozzáférési adottságokkal…
A nyelvelsajátítás körülményei tehát, úgy tűnik, hatással vannak az idegen nyelvi beszédpercepció hierarchikus elrendeződésének minőségére….
Van tehát kapcsolat a két nyelvi észlelési és értési képesség között, s az anyanyelvi képességek fejlesztését az idegen nyelvekben való előrehaladás érdekében is hangsúlyozni kell (vö. Gósy, 2006) Az idegennyelv-tanulás nagy mértékben az anyanyelvi alapokon történik.”
/részlet Simon Orsolya disszertációjából/