Egy átváltozóművész gigalájkjai, avagy vértelen meseirodalmi rendszerváltás

Az idei könyvfesztiválra jelent meg a Nini néni és a többiek – Mesék magyar írók tollából című kortárs antológia Lackfi János szerkesztésében az Egmont Kiadónál. Sok rövid mese, végre gondolva a rosszalvókra, türelmetlenekre és kisebbekre, hagyományos illusztrációk, rengeteg jó szerző, rengeteg jó szöveg. A kötetről, szerkesztésről, nem kötelező körökről Lackfi Jánossal beszélgettünk.

Tavaly az Aranysityak, most a Nini néni, valamiféle irodalmi szervezkedést-kulturális missziót vélek felfedezni a háttérben. Van valami küldetéstudat benned, amikor olyan antológiákat szerkesztesz, amelyekben nemcsak a szűk szakma meséivel találkozhatunk, hanem a kánonon kívüliekéivel is, sőt, egészen kezdők is megjelennek szövegeikkel?
Bennem mindig is erős volt az „aki hallja, adja tovább" érzése. Az ember kedvvel ajánl másoknak egy jó filmet, egy jó könyvet. És mindig kihúzom magam, ha egy tanítványom utólag bevallja: „Na, tanár úr, ezt vagy azt a kedvenc szerzőmet neked köszönhetem!" A múltkor egy budakeszi presszóban elegyedtem szóba a cukrászkisasszonnyal, aki óráimra járt egykor, és mint kiderült, ott kedvelte meg annyira Imreh András verseit, hogy aztán belőle írt szakdolgozatot. Ez a célom az antológiákkal is: megosztani azt, amit értéknek tartok. Ahogy az ismerkedős portálok üzenőfalaira is felpakolássza az ember a kedvenceit. Remélem, sokan fogják „lájkolni"!

Milyen alapon történt a Nini nénibe a válogatás? Kik azok a szerzők, akiknek műveit megtalálhatjuk benne, miért épp ők, és miért éppen azon meséjük, amivel szerepelnek benne?
Elég bő válogatás ez, negyven mai vagy közelmúltbeli magyar szerző hetven meséjét tartalmazza. Elég szűk azonban ahhoz, hogy csakis a legremekebb szövegeket! Szerepelnek itt klasszikusok, mint Lázár Ervin, Mészöly Miklós, Bálint Ágnes, de Csukás István vagy Kányádi Sándor is, továbbá népszerű mai szerzők, mint Berg Judit, Nógrádi Gábor, Finy Petra, Czigány Zoltán, Szabó T. Anna, Vörös István, Scheer Katalin, Miklya Zsolt, Mészöly Ágnes vagy éppen Mosonyi Aliz. Ám a kevésbé ismert nevek mögött is kitűnő alkotók állnak, akik esetleg befutottak már felnőttirodalmi körökben, vagy épp a pályájuk elején vannak, de remekül mesélnek! Színes, lendületes, eleven világ született, tele bóklászó hóemberekkel, kávédarálóból űrrakétát gyártó nénikékkel, babcsíráztató kisgyerekekkel, kedves kísértetlányokkal, bolondgombákkal és birsképű hercegekkel, nyugdíjas varázslókkal meg póclovácokkal. Hogy azok mi a csudák? Nos, ehhez már tényleg el kell olvasni a kötetet!

Mennyi időbe kerül, amíg elkészül egy ilyen mesegyűjtemény? Mit csinálsz mint szerkesztő, azaz hogyan folynak a gyakorlati események a színfalak mögött, amit mi, olvasók nemigen láthatunk?
Jó egy éve kezdtem neki régóta dajkált tervem megvalósításának, az Egmont Kiadó kedves munkatársa, Vas Kata bátorított ugyanis, hogy lát lehetőséget a dologban. Ekkor összeválogattam jó néhány általam ismert szerző régebbi írásait, és szétküldöztem a felkérőleveleket azoknak, akikben, úgy éreztem, pompás mesék szunnyadoznak. A felkérést néhány esetben meg kellett ismételni, időközben a határidő is változott, sőt, egyes esetekben minimális változtatásokat javasoltam, de leginkább csak ujjongtam és pattogtam örömömben, hogy jaj, micsoda nagyszerűségbe keveredtem. Mert az rögtön látszott, hogy világszép, avagy világjó könyv lesz ez!

Miért éppen rövid mesék? Hiánycikk ez a piacon?
Kapkodós korban élünk, és most már legalább senki se mondhatja a gyerekének (beleértve engemet is!), hogy hagyjál, kicsim, nincs időm mesélni! Micsoda! Hát három-négy perce mindenkinek kell, hogy akadjon altatás előtt... Ha nem hiszi, nézze meg az ágy alatt, ott biztosan talál pár elgurult kicsi percet! Igaz, mivel túl jók a mesék, nem garantált, hogy nem folytatódik a nyúzás: apaaa, anyaaa, csak még egyet! És egy ilyen sokszínű könyv arra is jó, hogy kedvenceket keresgéljen magának az ember. Kiszemeli az egyes alkotókat, és lesben áll rájuk a könyvpiacon. Amint arra sétál egy alkalmas kötetpéldány, máris le lehet vadászni! Izgalmas játék ez...

Más hangulatában ez az antológia, mint a tavalyi, valahogy a megjelenése komolyabb és nosztalgikusabb, már-már archaizáló is, szándékos volt ez?
A mesék vidámak, modernek és dinamikusak, ugyanakkor valamilyen módon szinte mindegyik visszanyúl a nagy-nagy mesehagyományhoz, amelyből mindannyian vétettünk. Talán ezt is tükrözi a borító és a képanyag angolos eleganciája. Nagyon régi vágyam volt, hogy közös munkánk legyen Csilléry Orsival, aki elképesztően részletgazdag és finom stílusával az egyik legmarkánsabb illusztrátoregyéniség idehaza. Itt is kézzel festette meg minden áldott oldal keleties-gótikus ornamentikáját, és mindenhová jutott egy apró egyedi figura, tárgy vagy arc vagy növényi dísz. Nem beszélve a színpompás borítóról és a ciklusok címoldalairól. Ez a könyv kész orgia a szemnek is. Decens, visszafogott orgia persze, már ha van ilyen...

Van-e új felfedezett, és akadnak-e kedvenceid a kötetből?
Csupa kedvenc, de tényleg! Ez nem kötelező kör, egyszerűen lelkes vagyok, hogy részt vehetek a nagy meseirodalmi rendszerváltásban, mely vér nélkül, sőt, a régi értékek beépítésével mehet végbe... Amit nem szerettem annyira, az nem került be. Persze volt, aki nem készült el, pedig nagyon vártam az írását. Sőt, sok olyasmi is kimaradt, amit nagyon kedveltem, csak éppen terjedelmileg nem lehetett idevenni. Békés Palinál például túl sokat kellett volna nyiszálni a már meglévő dolgokból, csonka mesét viszont nem akartam gyártani teljesekből. Ő még ígérte szegény, precízen és kedvesen, ahogy szokta, hogy természetesen örömmel ír az antológiába, döbbenten kaptam közben halálhírét.

Mi jön még, van-e már a fejedben új válogatáskötet? És te mivel készülsz a könyvfesztiválra, könyvhétre, akár felnőtt-, akár gyerekügyben?
A kiadó szándéka szerint mindenképpen folytatjuk a Nini néni projektet, annál is inkább, mivel remek mesék vannak még nálam, e célra félretéve. Ami engem illet, nemrég két felnőttkönyvvel jelentkeztem a Helikonnál, könyvhétre, vagyis június elejére meg várható egy mesegyűjteményem iskoláskorú gyerekeknek, Átváltozós mesék címmel a Cartaphilus Kiadónál. Kedvenc illusztrátorom, Molnár Jacqueline már megint képes volt meglepni minket. Különleges, jól ismert stílusába most szinte japános, keleties árnyalatokat csempészett. Hanyatt esés! A könyvben amúgy minden mindenné átváltozik. A családi autóból királyi udvar lesz – itt a sebességváltó a hopmester, és póniszerű lóerők futkorásznak a hátsó ülésen... A tarka páncélos futrinkák ajtónállóvá lépnek elő egy palotában. Bándi Bandi addig úszik szárazon, míg egy úszómedencébe nem ér. Plaká Tóni, aki világragasztó, tapétával egésszé ragasztja egy félárva kisfiú életét. A dupla kávé meg az újság vérre menő párbajt vívnak a presszóasztalon. A világ csupa átváltozás, csak nyissuk ki jól a szemünket. Vagy éppen hunyjuk le erősen, és mozogjon a képzelet, egy-kettő!

Köszönjük Barátunknak, a Meseutcának, hogy megosztotta velünk ezt a cikket.