Kutyaharapás és kutyalélektan

Az állatok felelősségre, gondoskodásra tanítják a gyermekeket, sok örömet és szeretetet adnak az egész családnak. Ennek ellenére egyes esetekben a kutyaharapások olyan házi kedvencektől származnak, akik már jól ismerik a gyerekeket, és egyébként békességben, szeretetben élnek együtt velük. Azért, hogy jobban megérthessük, mi válthatja ki a kutyában a harapási reakciót és felkészülhessünk annak elkerülésére, érdemes egy kicsit jobban elmerülnünk a kutyalélektanban.

A kutya természete és vérmérséklete alapvetően öröklött tulajdonság, amit neveléssel, betanítással némileg módosíthatunk. Vannak barátságosabb, alkalmazkodóbb és könnyebben idomítható fajták, amelyeket már e vezérelvek szerint tenyésztettek. Az emberekhez hasonlóan azonban az egyébként alkalmazkodó, betanított kutyák is küzdhetnek olyan mentális problémákkal (kutyák között sem ritka például a depresszió), amelyek befolyásolhatják viselkedésüket, úgyhogy az ő esetükben sem árt résen lennünk.

“A kutyák valami miatt a gyerekekkel szemben általában sokkal toleránsabbak, mint a felnőttekkel szemben.” - mondja Dr. Sütő András kisállatgyógyász klinikus szakállatorvos. „Többnyire nagy szeretettel fordulnak a gyermekek felé, tőlük sok olyan dolgot is eltűrnek, amit a felnőttektől már nem.”

A statisztikák szerint a kutyák leggyakrabban mégis az 1-5 éves korú gyermekeket harapják meg.

A "mindent vagy semmit" ösztön

Nézzünk egy tipikus kutyaharapási szituációt: egy kislány meglát egy aranyos kiskutyát és meg akarja simogatni. Tegyük fel, hogy a kutya akkor éppen nem akarja, hogy megsimogassa, ezért vagy elsétál vagy elkezd morogni, így fejezve ki nemtetszését. Ez nála azt jelenti, hogy “vigyázz, ha nem veszed a lapot a morgó jelemre, akkor lehet, hogy még valami kellemetlenebbet is fogok csinálni!"

A kisgyerek azonban valószínűleg nem veszi figyelembe a kutya figyelmeztetését, hiszen egy 6 éven aluli gyermek például még nem is tudja, hogy mit jelent a morgás, ezért tovább üldözi szeretetével a kutyát annak ellenére, hogy az állat már egyértelmű figyelmeztetést adott. A kutyában ilyenkor ösztönösen kialakulhat a “mindent vagy semmit” (támadok vagy elszaladok) állapot. Az, hogy ez a válaszreakció pontosan mennyi idő elteltével váltódik ki a kutyából, függ a kutya vérmérsékletétől, toleranciaszintjétől és attól, hogy mennyire érzi magát biztonságban az adott helyzetben. Az a kutya, amelyik nem érzi magát biztonságban, gyorsabban cselekszik és az esetek többségében a támadást választja az elmeneküléssel szemben.

Az a kisgyerek viszont, amelyik már simogatja, ölelgeti a kutyát, benne van a kutya "biztonsági zónájában" és automatikusan beindíthatja benne a “mindent vagy semmit” védekező mechanizmust. Ha a kutya már leadta figyelmeztető jeleit és nem maradt számára más kommunikációs eszköz arra, hogy kifejezze, "hagyjál békén, most nincs kedvem játszani!"- akkor haraphat.

„Valóban vannak morgós, harapós kutyák, de vannak olyanok is, amelyeket lehet nyúzni, "strapálni", anélkül, hogy bármilyen negatív reakcióra kellene számítanunk.” - mondja Dr. Sütő András. „Én már olyan esettel is találkoztam, amikor a gyereksírás a szuka kutyában anyai ösztönöket váltott ki, amely olyan erős volt, hogy a kutyában megindította a tejtermelést és az az álvemhesség jeleit mutatta. Képes volt órákig ülni a kisgyerek járókája mellett, oda a szülőkön kívül senkit nem engedett be, szabályszerűen őrizte a kicsit. Csak enni, inni és a dolgát elvégezni ment ki.”

Különös kapcsolat van tehát a gyerekek és a kutyák között, a kutya ezért lehet akár játszótárs is. A gyerekek gyakran futkároznak, ugrándoznak is velük, pedig ez a fajta játék például a kutyában a vadászösztönt válthatja ki. A kutyával való birkózás vagy ha rongyot huzigálunk a kutya előtt, arra késztetik az állatot, hogy az használja a fogait. A kutya ugyanis ezeket a játékokat általában kutyatársaival végzi, ahol a fog használata teljesen természetes.

A békés egymás mellett élés alapszabályai

“Ha kutya kerül egy olyan családba, ahol gyermek is van, akkor érdemes a minimum 8 hónapos kort betöltött kutyát kutyasuliba vinni. Természetesen vele kell mennünk, mert itt nemcsak a kutya tanul, hanem mi is. Meg kell tanulnunk, hogy a kutyának mit is kell tudni, és az alapengedelmességi feladatokat (ül, áll, fekszik, gyere, marad, enged) nemcsak megtanítani, hanem elő is kell tudni “hívni” a kutyából, mégpedig minden körülmények között. Annak ugyanis nincs semi értelme, hogy “bentlakásos kutyasuliba” adjuk kedvencünket, majd a kiképzés letelte után a kiképző ugyan megmutatja, hogy mit is tanított meg a kutyának, de az ő távozása után nekünk már nem hajlandó a kutya ugyanazokat a feladatokat végrehajtani, sőt ellenszegül. A gazdától való távollét egyes kutyákban depressziót válthat ki, ami eléggé megviselheti őt. A “gyere ide” vezényszó egy vészhelyzetben megmentheti a kutya életét, az “engedd” vezényszavak ismerete pedig megelőzheti a baleseteket.” – mondja Dr. Sütő András.

hirdetés

Mint ahogyan megtanítjuk a gyerekeknek az emberekkel való érintkezés alapszabályait, úgy az állatokkal való viselkedés normáit is meg kell tanítanunk nekik. A gyereknek tudnia kell, hogy milyen játékot szabad játszania a kutyával, hol szabad megfognia, hogyan értelmezik a kutyák a testbeszédet, melyek azok a szituációk, amikor hozzá szabad nyúlni a kutyához, és melyek azok, amikor nem. Tudnia kell, hogy a kutya provokációnak tekinti péládul azt is, ha alvás vagy evés közben zavarják. (A felelős állattartásról itt olvashat további hasznos tanácsokat.)

Valahol titkon a legtöbb szülő arról álmodik, hogy milyen szép lenne, ha gyermeke egy kutyával nőne fel. Kétségtelen, hogy egy kutyatárs nagyon sok készséget és képességet fejleszt a gyermekben, de nem árt tudnunk, hogy a gyerek-kutya kapcsolat nem feltétlenül olyan, mint az idealizált hollywoodi filmekben. A valóság többnyire sokkal összetettebb és minden résztvevő részéről alapos felkészültséget és óvatosságot kíván annak érdekében, hogy a kutya valóban csak örömöt hozzon a családba. Akárhogy is nézzük, a biztonságos körülmények megteremtése valahol mégiscsak a szülő felelőssége.

Ön szerint mennyiben járul hozzá a "kutyás balesetekhez" az, hogy a gyerekek a mesékben többnyire barátságos, szeretetreméltó kutyákkal találkoznak, akiktől nem kell félniük? Vajon pont a kutyatartás az, ami segít a gyereknek megtapasztalni a kutyák valódi természetét? Szóljon hozzá a cikkhez és mondja el véleményét Ön is!