Óvodai beilleszkedés

Sziasztok,
Ne haragudjatok , a zavarásért . Szívességet szeretnék kérni azoktól, akiknek óvodás gyermekük van. A szakdolgozatomat óvodai beilleszkedéshez kapcsolódó témában írom, az ehhez készített kérdőívet virtuális formában is elérhetővé tettem.
Ha valakinek van két perce és hangulata ahhoz, hogy kitöltse az sokat segít.

Kérdőív elérhető itt:

https://docs.google.com/spreadsheet/viewform?hl=hu&formkey=dFdCUmNPcW9DdmJQR2k5NUtsV1hQdEE6MQ#gid=0

Köszönöm,
Szonja

Szia Zsuzsi! Olyan kétségbeesetten írsz, hogy gondoltam írok valami vigasztalót. Én nem vagyok pszichológus, de több gyerekem is van és már túlvagyunk néhány óvodai beilleszkedésen :-) Egy hónap az oviban még nem olyan nagy idő, érthető, hogy a gyermeked még haragos kicsit az elválás miatt. Azt írod, hogy kábé három hetet járt, aztán otthon volt ismét veled a betegség miatt. biztosan nagyon örült neki, hogy visszakerült a biztonságos családi fészekbe, a megszokott helyre és ma zokon vehette, hogy ismét vissza kellett mennie a közösségbe. Szerintem ez érthető :-)

Nálunk a beszoktatás általában úgy zajlott, h első hét csupa vidámság volt, új hely, új játékok. Aztán a második héten jött a megszeppenés, hogy akkor ez nem átmeneti állapot, hanem így marad? A harmadik héten már lett egy kis tiltakozás is, aztán egy hónap elteltével jobban nekiveselkedtek a gyerekek, hogy elég volt ebből a kirándulásból, maradjunk inkább otthon, mint régen :-) Ki így, ki úgy ad hangot a tiltakozásnak. A te kisfiad harapással (ami nem szép dolog, nyilván, de azért egy kisgyereknél nem is főbenjáró bűn...szerintem...) Én a helyedben beszélnék az óvónénivel, hogy azt a "Csinálj valamit"-ot együtt kellene csinálnotok... Pszichológus, nevelési tanácsadó egy későbbi fázis szerintem, akkor, amikor az ovónéninek már kifogyott az eszköztára. Három hét alatt még csak nem fogyott ki, az azért elég szomorú lenne...

Neked a kisfiad az első ovisod, az óvónéni viszont valószinűleg nem először szoktat be. Kérd a tanácsát, biztosan van neki, hiszen közös érdek a zökkenőmentes beilleszkedés. Arról nem is beszélve, hogy egy olyan gyereknek, aki áprilisban kezd, egy olyan csoportba kell beillezskednie, ahol a gyerekek már ismerik egymást. Ez nem könnyű neki sem. Ezt az óvónéninek is tudnia kell :-)

Szóval fel a fejjel! Ne hidd el az első nehézségnél, hogy Neked terápia kell :-) Szerintem most még az óvónéni segítsége a megoldás kulcsa. Találtam neked itt két cikket: http://parentia.hu/cikk/kozossegben/240-ovodafobia-vagy-beszoktatasi-nehezseg ; Ez a másik: http://parentia.hu/cikk/kozossegben/242-az-elso-honapok-az-ovodaban

Ez pedig az általan nagyon tisztelt Bácskai Júlia cikke, ami arról szól, hogy azért az óvónéni sem mindig angyal: http://parentia.hu/cikk/ovodaineveles/445-az-ovodas-gyermek-munkaideje

Ja és még egy a Bácskai Júlia tollából: http://parentia.hu/cikk/kozossegben/499-szulo-es-pedagogus-haboru-vagy-beke

Sziasztok Zsuzsi vagyok.Kisfiam több mint egy hónapja ovis,a kezdeti nehézség után (sírdogálás reggel)viszonylag hamar megszokta az ovit.Az elején az óvónők több agresszív megnyilvánulásról beszámoltak (csípés,harapás)amit a nehezebb beilleszkedésnek tudtunk be.Ez a viselkedés meg is szűnt és jókedvűen ment ill.jött az oviból.Múlt héten beteg volt,és a héten jöttünk először óvódába.Ma az óvónők beszámoltak arról,hogy kisfiam nagyon megharapta az egyik kislány arcát,és,hogy csináljak valamit.Sajnos nincs a környékünkön gyermekpszichológus,most a nevelési tanácsadón gondolkodom.Vagy talán nem olyan nagy a baj?Tudom,hogy a családi körülmények váltják ki a kicsiknél az agressziót,és valóban vannak családi problémák (nem a férjemmel,hanem a saját szüleimmel).Lehet,hogy nekem kell a terápia?Remélem megtalálom a megoldást.